Pasiphae, Minos énekének
Giclée / Műnyomat
Múzeumi minőségű giclée vagy vászonnyomat, gyors gyártással és rugalmas finomítási lehetőségekkel. ( Kézzel festett másolat vásárlása
Áttérés digitális képre)
P118B $10
P118H $10
P118W $10
P438Z $10
P508JH $12
P508YH $12
P805H $10
P805Z $10
P919BZ $10
P919G $10
P919XJ $10
P959ZH $10
P968JZ $12
W106C $8
W218G $10
W218JH $8
W218Y $10
W307PJ $10
W316G $10
W316PJ $8
W316Y $10
W398PJ $8
W4111J $10
W500HY $15
W500JH $15
W692G $12
W849H $8
W940BG $15
W953PJ $8
Válasszon előre meghatározott méreteink közül, amelyek megfelelnek a műalkotás eredeti arányainak.
Megadhat saját méreteket is egy konkrét kerethez vagy helyszínhez igazítva. Amennyiben a kiválasztott méret nem egyezik az eredeti kép arányokkal, a műalkotást le fogjuk vágni, vagy kiegészítjük a képet tükrözött vagy egyszínű szélekkel. A gyártás megkezdése előtt egy digitális tervezetet küldünk jóváhagyásra.
Kérjük, vegye figyelembe, hogy a képernyőn látható előnézet nem tükrözi a tényleges levágást vagy kiegészítést. Csak a tervezet mutatja pontosan a végső kompozíciót.
Bár az egyedi méretek is elérhetőek, az eredeti arányok megőrzése érdekében azt javasoljuk, hogy válasszon a előre meghatározott listából származó méretet.
Világszerte történő kiszállítás területére mindössze 2 hét alatt, a szokásos 4-5 hét helyett. (21 szeptember)
Ingyenes globális expressz szállítás
Prémium minőségű len vászon
Teljes körű szállítási biztosítás
Vámvisszatérítési Garancia
Tökéletes színarányosság garancia
100 napos visszaküldési garancia (csak gyártási hibás termékek esetén)
100% pénzvisszatérítési garancia
Több darab vásárlásakor kedvezmény
Pasiphae, Minos énekének
Giclée / Műnyomat
Reprodukció méretei
-
Összesített ár
$ 80
Édouard Manet és Pasiphae, Chant de Minos – Egy Megújult Személyiség Érzevében
Édouard Manet (1832–1883), egy párizsi származású művész volt, aki nem volt kiszámítható előződésű nagy művészi célokkal. Apja, egy tekintélyes bíró, elképzelte fia számára egy biztonságos jövőét vagy esetleg száraz foglalkozást – méltó helyzetű szakmákat társadalmi státusukhoz. Az ő fiatal korában azonban szívében művészet lakozott. Egy tizenegy éves korában kezdett formális dessinztanulmányokat, és bár rövid ideig alkalmazkodó tanítóként dolgozott Thomas Couture művésznél, Couture szigorú módszerei zavaróak bizonyultak számára. Ez időbeli ellenállása jelzi lelkében egy egész életre szóló törekvést arra, hogy kihívja meg az alkotók hagyományos szabályait. Nem volt hajlandó egyszerűen másolni az elmúlt művészetet; ő szeretett megfogyni annak energiáját – és néha zavaró igazságát is. Megjárta a Louvre-t nem csak ahhoz, hogy utánozza az Ókortársakat, hanem azok technikájuk elemzésére törekedve, tanulva Caravaggio és Velázquez tapasztalataiból, hogyan lehet megformázni fény és árnyék egy műalkotásban. A „Pasiphae, Chant de Minos” című alkotást Édouard Manet festette meg 1863 és 1865 között, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Ez a mű és más alkotásai vízválasztó műveletek voltak, amelyek megmutatták az európai művészet új irányának kezdetét. Az alkotás egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. A nő ruhája nagy részét borítja meg, és hosszú haja hátára hull le. Három további személy jelenik meg a háttérben – egy férfi áll balra és egy másik jobb oldalra. Az ábra egy hajó képét mutatja meg az ég felé néző távolságban, ami különleges elemet ad hozzá a komposícióhoz. A művészi stílus nagy részében Manet alkalmazkodó technikákat használt, melyeket Gustave Courbet és más elődösök követtek el. Az alkotás egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az új stílus elődét jelző műalkotásként. Az ábra egy nő kézében tartott gyermek ábrázolását mutatja meg, és bár első ránéhányában nagy vitát váltott ki kritikusok és az Akadémiai Társaság körében, gyorsan elismerést szerzett előrevivő művészek körében az újA művész életrajza
Édouard Manet: A modern élet festője, a konvenciók megújítója
Édouard Manet 1832-ben született Párizsban, egy tehetős polgári családban. Apja, tiszteletreméltő bíró, biztonságos jövőt képzelt el fiának a jogi pályán vagy éppen a haditengerészetnél – méltó foglalkozásokat családjuk társadalmi helyzetéhez mérten. Mégis, már gyerekként Manet szívét a művészetért dobogott. Tizenegy évesen kezdett formalizált rajzórákat venni, és bár rövid ideig Thomas Couture akadémiai festő tanítványa volt, hamar elnyomónak találta mestere merev módszereit. Ez a korai ellenállás vetített előre egy olyan életet, amelyben állandóan kihívta a művészi konvenciókat. Manet nem egyszerűen a múltat akarta másolni; arra törekedett, hogy megragadja a modern párizsi élet vibrálását – és néha nyugtalanító valóságát is. Gyakran járt a Louvre-ban, nem csupán az Ómesterek másolgatására, hanem technikájuk feltárására, tanulva Caravaggiótól és Velázquez-től, hogyan formázhatják a fényt és az árnyékot, hogyan idézhetők elő érzelmek. Azonban a művészeti áramlatok eltolódása, különösen Gustave Courbet által képviselt realizmus felemelkedése élesztette igazán be Manet kreatív ösvényét. Courbet ragaszkodása a mindennapi élet ábrázolásához idealizálás nélkül mélyen rezonált Manettel, felszabadítva őt a történelmi vagy mitológiai témák kényszeréből.A hagyományok megkerülése: botrány és innováció
Az 1860-as évek Párizsban a művészeti pezsgés időszaka volt, és Manet találta magát ennek középpontjában. A japán nyomatok – az *ukiyo-e* – mélyen hatottak esztétikai érzékenységére. Magával ragadta őket a lapos perspektívák, merész kompozíciók és feltűnő színek, amelyek saját stílusa jellegzetességeivé váltak. Ez a befolyás, akadémiai polír elutasításával kombinálva olyan alkotásokhoz vezetett, amelyek megdöbbentették és felháborították a párizsi művészeti világot. A Le Déjeuner sur l'herbe (A reggeli a szabadban), amelyet 1863-ban mutattak be a Salon des Refusés-n – egy kiállításon, amelyen az hivatalos Szalon által elutasított műveket állították ki – azonnali viták forrása lett. A festmény, amelyen egy meztelen nő piknikezik két teljesen öltözött férfival, nem a meztelenségről szólt; arról szólt, *hogyan* mutatták be ezt a meztelenséget. Manet alakjai hiányolták a hagyományos mezítelenek idealizált formáit és mitológiai kontextusát. Tagadhatatlanul modernnek számítottak, nyugtalanító közvetlenséggel szembesítve a nézőt. A Le Déjeuner körüli botrány még intenzívebb lett 1865-ös remekművével, az Olympiaval. Ez a festmény, Titian *Urbinói Vénuszá*nak szándékos újraalkotása, egy kortárs prostituáltat ábrázolt, amely merészen nézett szembe a nézővel. A könyörtelen realizmus és provokatív téma széles körű elítélést váltott ki. A kritikusok vulgárisággal és művészi inkompetenciával vádolták Manet-t, de a felháborodás alatt felismerés rejlett: alapvetően megváltoztatta a festészet nyelvét.A realizmus és az impresszionizmus között: fény, ecsetkezelés és modern élet
Bár Manet sosem fogadta el teljes mértékben az „impresszionista” jelzőt, hatása a mozgalomra vitathatatlan volt. Megosztotta velük az akadémiai konvenciók elutasítását és a fény és atmoszféra változó hatásainak megragadásának elkötelezettségét. Kiállított Monet-val, Renoir-ral, Degas-val és másokkal az impresszionisták független kiállításain, megerősítve pozícióját az avantgárdban. Manet technikája lazább ecsetkezelés felé fejlődött, a forma benyomását részesítve előnyben a pontos részletekkel szemben. Kísérletezett a színnel, gyakran éles kontrasztokat használva drámai hatások elérése érdekében. A botrányos mezítelenek mellett Manet széles témakört fedezett fel: portrékat – beleértve felesége, Suzanne és társas festője, Émile Zola lenyűgöző ábrázolásait; párizsi éjszakai élet jeleneteit, mint például A Folies-Bergère bárja, amely mesterien rögzíti a modern városi élet elidegenedését és látványosságát; és meghitt házi jeleneteket. Nem csupán dokumentálta ezeket a témákat; megkérdőjelezte őket, társadalmi normákat vitatott és a szépség hagyományos fogalmait kihívta ki.Öröksége és maradandó hatása
Édouard Manet 1883-ban bekövetkezett korai halála szifilisz következtében egy olyan karriert szakított félbe, amely máris megváltoztatta a művészettörténet menetét. Bár hírneve halálát követően jelentősen nőtt, hatása azonnal érezhető volt a fiatalabb művészeken, akik felszabadítónak ismerték fel őt. Lerombolt korlátokat, megkérdőjelezte a téma, technika és művészeti cél fogalmait.- A modern élet megragadásának hangsúlyozása előkészítette az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus útját.
- Innovatív ecsetkezelése és színhasználata generációk festőit inspirálta.
- Készen állt szembeszállni a társadalom kényes igazságaival, arra kényszerítve a nézőket, hogy megkérdőjelezzék saját feltételezéseiket.
Édouard Manet
1832 - 1883 , Franciaország
Gyors információk
- Artistic Movement Or Style: realizmus, impresszionizmus
- Artists Or Movements Influenced By This Artist:
- Monet
- Renoir
- Artists Who Influenced This Artist:
- Caravaggio
- Velázquez
- Courbet
- Date Of Birth: 1832. január 23.
- Date Of Death: 1883
- Full Name: Édouard Manet
- Nationality: francia
- Notable Artworks (List Of Titles):
- Reggeli a szabadban
- Olympia
- Place Of Birth (City And Country): Párizs, Franciaország

Az üvegkeretes opció csak 110 cm alatti méretben érhető el
